A kerti tónak minden évszakban megvan a rá leselkedő veszélye, ami ellen muszáj küzdened, hogy fenntartsd benne az ökológiai egyensúlyt. Télen az erős fagy, a befagyott felszín és az alatta keletkező oxigénhiány elleni küzdelem jelenti az egyik legnagyobb kihívást, de nyáron sem maradhatunk tétlenek: a kánikula miatt egy sor kihívással szembesülünk. Nézzük melyek ezek!
Ha hetekig drasztikus és tartós hőmérséklet-emelkedést tapasztalunk, akkor szintén az egyik veszély, amitől tartanunk kell, az oxigénhiány. Minél magasabbra kúszik ugyanis a víz hőmérsékelete, annál kisebb benne az oldott oxigén koncentrációja, ez pedig hamar az élővilág (növények és állatok) végét jelenti. Ez a jelenség csak rosszabbodik azzal a gyakori hibával, hogy lelkesedésünkben úgymond túltelepítjük tavunkat: olyan sok az élőlény, hogy egész egyszerűen kevés víz jut mindannyiukra – eleve kevesebb oxigénnel látva el őket. A jelenség a legjellemzőbb:
- Alacsony vízmélységű kerti tavak esetén,
- Vagy akkor, ha folyamatosan perzselő napfénynek van kitéve.
Utóbbinál, ha nincsen a közelben árnyékot adó fa, jó ha akkor mi magunk, mesterségesen gondoskodunk árnyékolásról, akár a szárazföldön vagy bent a tóban: Telepítsünk vízfelszínen úszó növényeket is tavunkba, pl. tavirózsát, melynek széles levelei remek természetes pajzsok a napfény ellen.
Algásodás elleni küzdelem
Mindezeken kívül nyáron még kimondott veszélyt jelent a túlzott algásodás is: ezt jellemzően a halak túletetése és a nem megfelelő árnyékolás okozza vagy épp a fentebb említett túltelepített víz. Előzd meg a problémát! Ezek elkerülése mellett még ügyelj arra is, hogy rendszeresen végezz legalább részleges vízcserét, legyen elegendő mennyiségű növény a tóban és biztosítsd a víz áramoltatását is!
Te milyen trükkökkel tartod fent a biológiai egyensúlyt tavadban?
