A katasztrófafilmek, de gyakorlatilag bármely popkulturális alkotás, mely foglalkozik az emberi beavatkozás hatására bekövetkező természeti katasztrófákkal hátráltatja a környezetvédelem érdekében hozott cselekvésünket – véli kutatók egy csoportja.
Alapvetően egy tudományos alapokon nyugvó alkotásnak meglehet az az előnye, hogy látványosan bemutatja, mit okoz, ha az ember teljesen érdektelen a környezetre gyakorolt negatív hatásával szemben és mit kellene tennie azért, hogy a Föld kizsigerelését megállítsa, de legalább csökkentse.
A Westminsteri Egyetem Kommunikációs és Médiakutató intézetének munkatársai viszont arra a következtetésre jutottak, hogy ezek gyakran hamis biztonságérzetet is keltenek és végeredményben érzéketlenné is tesznek minket a valós veszélyre. A probléma abban áll, hogy az ilyen filmek kimagasló többségében azért végeredményben mégiscsak minden helyreáll a végére, de legalábbis a főszereplők megtalálják a megoldást a helyzet orvoslására. Legyen szó járványról (28 nappal később, Fertőzés), földönkívüliekről (A függetlenség napja), közelgő aszteroidáról (Armageddon) vagy a klímaváltozásról (Holnapután) – mind happy enddel végződik, pedig ehhez hasonló globális társadalmi problémák többségére még nem is láttunk megoldást.
Ennek ellenére, az elmúlt hónapokban tapasztalt tűzvészekről, tornádókról, cunamikról, földcsuszamlásokról – és nem mellesleg a járványról látott képek és írásos beszámolók még mindig sokaknál nem elegek ahhoz, hogy ha csak kis szinten is, de hozzájáruljanak a környezetbarát életmód bebetonozásához. A kutatók épp ezért az adatvizualizációval, előtte-utána fotókkal próbálják jobb belátásra bírni nemcsak a döntéshozókat, hanem a társadalom egészét is.
Minekután az évtizedek óta tartó figyelmeztetés nem volt elég a tényleges cselekvéshez.
