Vince ültet – 2. epizód
Lehet, hogy a tojástartós ültetés sokaknak bejön, nekünk nagyon lassan bújtak elő a csírák, én őszintén szólva meguntam. Aztán anyukám is hibát hibára halmozott. Vince (10) a kertben.
Hiába mondta a Youtube, hogy ne gyömöszöljük mélyre a magokat, anyukám mégis jól lenyomkodta utánam. Meg is lett az eredménye: heteket kellett várni az első csírák megjelenésére. Anyukám ettől olyan boldog lett, hogy felkapta és kivitte a ház elé a tojástartókat. Pár óra múlva már csak a kiabálást hallottam, ahogy anyukám apukámat gyanúsítja, hogy felrúgta a tartókat. De apukám szerencséjére nem ő volt, hanem az orkán erejű szél, ami felkapott és feldöntött két tartót. Anyukám csendben elgyászolta a korán megboldogult paradicsomokat, a maradékkal pedig óvatosabbak leszünk. De a chillik, amiket NEM tojástartóba, hanem sima ládába ültettünk, sokkal magabiztosabban tartják magukat, mint a paradicsompalánták.
Elvetettük a spenótmagokat is, behoztuk őket a jó melegre, ne érje a fagy. Sajnos anyukám későn olvasta el, hogy a spenót a hideget kedveli, sőt, kifejezetten szereti, tehát most szurkolhatunk nekik is. A spenótmagvak már 4 fokon kicsíráznak és még a kisebb fagyokat is túlélik. Ha nem szúrtuk el, a vetéstől számított 6-7 héten belül már szedhetjük a spenótot, csak ne menjen 20 fok fölé a hőmérséklet, mert akkor már nem olyan értékesek a levelei.
Az ültetés után a locsolás a kedvencem, elég lelkesen végigmegyek naponta kétszer a paradicsomokon, chiliken meg most már spenótokon. Ráadásul lejön a házimunka-időmből!
