Mit lehet és mit nem? …és a legfontosabb, egyáltalán hogyan? A hideg beköszöntével a növények megkezdik a felkészülést az év ridegebb hónapjaira, van pár közülük, amik szívesen vesznek egy kis metszést is.
A hidegebb idővel lelassul a növekedés, a rügyeken megjelenik a védőbevonat is. Az igazán hideg időben már a lombhullató díszfák, a nyáron virágzó cserjék, vagy épp a közkedvelt alma, szőlő és a körte metszése is szükséges.
Ősszel, a még viszonylag átmeneti időben érdemes metszened:
- Alap, hogy a beteg, sérült, elhalt ágaktól szabadítsuk meg őket!
- Az ekkor termő gyümölcseid – de csakis azután, hogy letermett az összes termés! Szabadítsd meg az öreg vesszők egy részétől, hogy legyen tere tavasszal az új hajtásoknak.
- A diófát is akkor érdemes metszened, ha már megszabadítottad a terméstől, nyugodtan levághatod a száraz ágakat!
- A cseresznye- és meggyfa következő évi termését, egészséges növekedését támogathatod a metszéssel, hiszen az segít a gyengébb hajtások visszaszorításában.
- Azok a kúszónövényeket, melyek a telet is kibírják, érdemes a hideg hatására lelassult életmódjukat úgy támogatni, hogy a lelógó részeitől megszabadítod őket. Így kevesebb súly “nehezedik a vállukra”.
- Lombhullató fáidnál, miután megszabadult leveleitől, lehetőséged van meglátni, melyik ág nő a törzse felé, melyek keresztezik egymást. Minden olyantól érdemes megszabadítanod, ami az egészséges lombkorona növekedését gátolja!
Jó, de mit ne metszek?
Bizony van, amit nem ajánlatos. A nem télálló cserjék (mint pl. a leander) metszése kifejezetten hátrányos lehet, mert ősszel még azért számolhatunk egy-két nappal, mikor melegebbre fordul az időjárás és a megmetszett ágak bizony ennek hatására képesek pár új hajtást hozni – mondanunk sem kell, mi lesz ezekkel aztán a hideg időben. A fagyérzékeny fajokat pedig semmiképp se metszük ebben az időszakban!
