A hideg idő ellen a növényeknek mindig is volt egy jól bejáratott védekező rendszere, csakhogy az utóbbi években a klímaváltozás jelentősen megnehezítette a dolgukat: ennek hatására ugyanis a hideg idő egyre kevesebb ideig tartó átmenet nélkül következik be, hirtelen kell átváltaniuk védekező üzemmódra.
Mindenki tudja, a legtöbb növénynek általában vízre, napfényre és melegre van szüksége. Ezek mennyisége lecsökken a hideg hónapokban, ahogy rövidülnek a nappalok, épp ezért a legtöbb vadon élő növény téli álmot is alszik: jelentősen lecsökken igényük ezek iránt a szükségletek iránt. Nem hiába hullajtják például egyes fajok a leveleiket: igyekeznek minél több tápanyagot kivonni belőlük és a törzsükben elraktározni. Ennek első lépése, hogy a zöld színért felelős klorofillt lebontják – ilyenkor változik a színük – a nitrogént és a foszfort pedig kinyerik és az ágakban, törzsükben raktározzák el.
Az ellenálló képesség ezen kívül sokféleképpen létezik, de például egyes fajokban olyan anyagok is megtalálhatók, melyek megakadályozzák a sejtjeikben lévő víz fagyását. Segít ezen kívül a hó is, hiszen a hótakaró alatt melegebb van, mint a felszínen, emellett a víz utánpótlását is segíti, hiszen a fagyott talajból nehezen tudják felvenni, az olvadó hóból viszont annál inkább. A tűlevelűek különlegesek ilyen szempontból: apró leveleik kevés vizet raktároznak, így sokkal könnyebben őrzik meg télen tartalékaikat.
A hirtelen lekövetkező hőmérséklet-változás viszont mindebbe képes bekavarni, drasztikusabb esetben képes a növényt elpusztítani, míg mások adott életciklusa lassul le jelentősen – nem hiába tapasztalják hobbikertészek is, hogy egyre kiszámíthatatlanabb a termés beérése.
