Még az 1950-es években épült fel a “A jövő háza”-ként is emlegetett plasztikház, mely akkoriban még csak egyedi látványosságnak számított szinte 100%-ban műanyag szerkezetével. Mindössze 10 évig állt az “idővel mindenki számára elérhető olcsó alapanyagból készült ház” és utána még jó pár évtizedig nem is hódított igazán a műanyag az építészetben. A koronavírus alatt most növekedésnek indult iránta a kereslet.
A műanyag az élet számos területén bizonyította már be hasznát: olcsó előállítani, remekül formázható, hajlékony, és ha kell, meglehetősen tartós is. Mindezeket figyelembe véve nem csoda, hogy már az 50-es években is gondolkodtak abban, hogy akár lakhatási problémák is megoldhatóak lehetnek a segítségével. Miért nem fog igazán teret hódítani mégsem?
Most, hogy gyakorlatilag pengeélen táncolunk a csaknem 1,5 fokos globális hőmérséklet-növekedéssel szemben, nem támogathatják országok a műanyag alapanyagok előállítását, még ha a fentiek okot is adhatnának rá:
A műanyagok ugyanis életciklusuk minden szakaszában hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Üvegházhatású gázok szabadulnak fel a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése, szállítása, nyersanyag finomítása és a műanyag gyártása során, majd ezek megsemmisítésével is.
Épp ezért az utóbbi években számos ötlet látott napvilágot, melyeket alternatívának szántak a műanyagok hasznosságával szemben. Ilyenek voltak pl. a bioműanyagok is.
