A Greenman cég megalapítása egy olyan feladatvállalás, mondhatni filozófia,amit környezetünk, és így saját jólétünk érdekében tehetünk magunkévá.
Minden kezdet nehéz. Elkezdeni hinni, elkezdeni tenni, elkezdeni írni… mind nehéz. Ezért is gondoltam, hogy kedves, jól ismert közhelyekkel, naponta használt szófordulatokkal és idiómákkal vágok bele az első blogbejegyzésekbe. Felütésként egy „egyszervoltholnemvolttal”. Így kezdődnek az igazi mesék és az igaz, mesés dolgok is. Szeretnélek megszólítani Titeket, akik már ismertek miket és eljutni azokhoz, akik azt keresik, amit a Greenman képvisel.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hipotézis, amelyet egy japán professzor kemény és eredményes kutató munkával kidolgozott, bizonyított, mára komoly technológiává fejlesztett és tanítványai segítségével a világ számos pontjára eljuttatott. Ezt a technológiát és a mögötte rejlő filozófiát tűzte ki hajója zászlajaként (vagy, hogy stílszerű legyek, kamionja logójaként) a Greenman cég, megalakulásakor. (A technológiát egyelőre itt rébuszként hagyom és visszatérek rá később.)
Aki elkezdett hinni és tenni, az nem más, mint Greenman Apa, alias Peretsényi György. Amiben pedig hisz, azt nevezzük egyelőre a „természet és természetesség erejének”. Ehhez a munkához gyűjtötte maga köré azokat az embereket, akik jelenlétükkel, szakmai tudásukkal, megfeszített és kitartó munkájukkal, ötleteikkel és nem utolsó sorban szívvel-lélekkel álltak és állnak be nap, mint nap a „hajókormány”, a volán, az íróasztal és a gyártósor mögé és alkotják a Greenmant.
…és miért nehéz hinni?
Távol tartva magunkat mindenféle nagyipari lobbik elemezgetésétől és azon való töprengéstől, hogy a különböző mamut méretűvé nőtt ipari, mezőgazdasági és vegyi-technológiai ágazatok miért és milyen módon hálózzák be az életünket, be kell látnunk, hogy az elmúlt évtizedek (vagy századok, ezredek?) arról szóltak, hogy milyen módon képes győzni az ember a természeten. Hogyan tudja megerőszakolni, hogy a földje több és nagyobb szemű búzát teremjen, hogy gyümölcsfái extra méretű, színű és mennyiségű termést hozzanak, vagy még magjuk se legyen, az élvezeti értéket növelendő. Ehhez pedig segítségül hívott mindent… kémiát, genetikát, farmakológiát, toxikológiát, a legkülönfélébb izmusokat (teszem fel okkultizmus és despotizmus), végül még a Photoshopot is.
Szóval ezzel a kollektív tudattal szemben nehéz hinni, hogy vissza tudunk találni a természethez és a természeteshez.
Azért ennek a természetes vonalnak (vagy jelenleg szubkultúra értékű törekvésnek) is vannak nevei. Ezek a környezetbarát, az öko, a bio, a natúr, a reform, az élő és egyéb előtagok az élelmiszerek, használati cikkek, kozmetikumok és egyéb környezetünkben megtalálható dolgok minőségének megjelölésére. És jó, ha tudjátok, hogy az ökológiai gazdálkodás és életvitel megfigyelésére komoly apparátus, jogszabály rendszer és hozzáértés áll az állam részéről a háttérben, sőt, ennek támogatására még „Akcióterv”-et is kidolgoztak. Vagyis, nem vagyunk egyedül.
Egy szó, mint száz, bezárva a gondolati kört, Greenman Apa (P.Gy.) amikor rátalált a technológiára, hitte, hogy olyasmire alapoz, ami kivezet a mesterséges és kemikáliákkal traktált életből és olyasmit tud a fogyasztói társadalom számára elérhetővé tenni, amire nyugodt szívvel ragaszthatja bárki a környezetbarát, öko, bio, reform jelzőket. Ezzel a hittel alapította a Greenmant és 2007 óta folyamatosan terjeszti, gondozza és mélyíti azt a hitet, amit most még mindig a „természet és természetesség erejeként” aposztrofálok.
Adódik a kérdés: nektek mit jelent a természet és természetesség ereje?
