Lórehabilitáció

Német tapasztalatok lórehabilitáció terén különféle sérülések és megbetegedések során az EM kezelések hatására

(nyersfordítás a német EM-folyóiratból)

Daniella Otto az EM-et a lovaknál főképpen megelőzés céljából alkalmazza, ennek bemutatását láthattuk az első fejezetben, itt a második részben akkut esetek bemutatására kerül sor. Csakúgy, mint az előző fejezetben, most is csak néhányat említhetünk meg a sok jó tapasztalatból. Éppen ezért az EM-folyóirat szerkesztősége elhatározta, hogy a jövőben is folyamatosan teret ad az újságban konkrét esetek bemutatásának.

SIKERES SEBKEZELÉS EM-MEL

Ostergewannenhofon nagyban foglalkoznak fiatal lovakkal. A szokásos mén-tartáshoz hozzátartozik a mének közötti összetűzés a vezér posztért. Általában elegendő egy-egy fenyegető mozdulat, de gyakran előfordul az is, hogy a lovak harapással, rúgással megsértik egymást. Különösen fiatal mének harci játéka során tapasztaljuk gyakran, hogy mély, tátongó sebet, harapási sérülést ejtenek egymáson. Ezek általában nem életveszélyesek, de ezek a sérülések sokakat gyakran megrémisztenek, sokszor félelmet keltően néznek ki és sok esetben viszonylag költséges az ápolásuk, sőt gyakran tartós értékcsökkenést is okoznak.

Így volt ez például egy Escador nevű lónál is, akinek az orrán közvetlenül az értékesítés időpontja előtt egy 10x3cm-es nagyságú sérülés keletkezett. Varrásra vagy kapocsra lett volna (orvosi megítélés alapján) feltétlenül szükség. Ehhez azonban a lovat hosszú időre abszolút nyugalmi helyzetbe kellett volna hozni. Nem lehetett volna kint a többiekkel, hanem egyedül kellett volna lennie bent egy boxban. Ehhez még hozzájött volna a konvencionális kezeléshez hozzátartozó antibiotikumok adagolása és még sok egyéb kezelés, a ló számára ismeretlen szakemberektől.

Mindezek mind lelkileg mind testileg nagyon megviselték volna a lovat. Escador, mint minden más lovunk is teljes körű tetanuszoltással rendelkezett, mi pedig időközben már nagyon jó EM-es tapasztalatokkal rendelkeztünk, így a sebet reggel, délben és este EM oldattal mostuk le. A rákövetkező hetekben már csak kétszer naponta. A szokásos reggeli és esti 20ml-es EM szájon át történő adagoláson túl még két héten keresztül délben is kapott egy adagot. A harmadik héttől kezdve a szokásos reggeli EM adagoláson kívül a lónak csak az orrnyerge lett kézzel bekenve egy kis EM-mel.

Eredmények: 10 perc után alábbhagyott az erős vérzés. Nem gyulladt be az orr, a seb se nem dagadt be, se nem gennyesedett. Nagyon gyorsan történt a gyógyulás. A széleken és a mélyből húsvarasodás nélkül képződött újjá. A finom sarjréteg hamarosan varratszövetet képzett, nem lett semmiféle vadhús burjánzás. Kb. 3 hét után a seb mechanikusan terhelhető volt és összességében 6 hét után annyira beindult a szőrnövekedés, hogy már csak egy kis finom csíkban maradt seb. A kezelés alatt a ló sem lelkileg sem testileg nem került stresszes állapotba. Escador nem kapott antibiotikumot, csak kizárólagosan probiotikus EM-et. Semmiről (elsősorban a mozgásról) sem kellett lemondania.

NEM MINDEN ÁLLAT ENGEDI, HOGY SEGÍTSÜNK RAJTA

A lovak esti beterelésekor valamilyen sérülést vettünk észre egy fiatal csődör homlokán. A sörény alatt egy nyílt vágott és zúzott seb volt a jobb fül és a jobb szem között. A seb átmérője mintegy 7 cm volt. Alvadt vér volt homokkal és kitépett szőrzettel keverve a mély sebben. Hagyományos kezelés során varrni kellett volna a mély sebet. Altatás és gyógyszeres kezelés elengedhetetlen lett volna és ehhez még az is társult, hogy a csikó csak a tetanusz védőoltások alapvédelmét kapta meg.

Mint a sérüléseknél általában, szerettük volna a sebet EM-mel lemosni. A 7 hónapos fiatal csődör, átlagosnál nagyobb termettel és erővel, azonban egyáltalán nem akarta ezt. Minél inkább azon voltunk, hogy kitisztítsuk a sebet, annál idegesebbé, elutasítóbbá vált az állat. Kezelésünk eredménye megkérdőjelezhetővé vált, a seb gennyesedni kezdett, a sörény beleragadt. Csellel sikerült végül a homloktincset egy ollóval levágni. A seb időközben elkezdett bűzleni, de a lemosási kísérleteink továbbra is eredménytelenek maradtak. Azon gondolkodtunk, hogy tudnánk ennek ellenére az EM hatóanyagát, a jótékony hatású mikroorganizmusokat a sebhez juttatni. Az EM oldat, az EM-X kerámia-por és olívaolaj pépes keveréke lett töprengésünk eredménye. Miközben finomságokat adogattunk a lónak, így figyelmét elterelve, sikerült kis adagokban a sebet feltölteni az elkészített pasztával. Igen jól tapadt és lassan belekeményedett. A következő napon hasonló módon pótoltuk új krémmel a lemorzsálódott masszát. A harmadik nap a seb teljes mértékben szagtalanná vált, amennyire csak tudtuk eltávolítottuk a beszáradt masszát és pótoltuk új krémmel. Láthatóan beszáradt a seb az egész felületen. A hatodik naptól már csak a seb gyógyulásának megfigyelésével foglalkoztunk, valamint ugyanúgy, mint a többi lónak addig is naponta kétszer adagoltuk az EM-et. Összesen két hét után elkezdett szőrösödni a sebhelyen a bőr, 6 hét után a sörény egy részének hiányán kívül már semmi sem volt látható. Alig tudtuk elhinni, ami itt történt. A lónak ez idő alatt nem volt sem láza és semmilyen más módon nem volt korlátozva.

A ló patája nemcsak cipő, hanem egy nagyon fontos szerv, különböző funkciókkal (pl. mint vérpumpa). A patatalp legfinomabb sérülése is lehetővé teszi idegen test vagy kórokozó baktériumok bekerülését. Ennek következménye lehet egy nagyon fájdalmas pata tályog vagy patagyulladás. Egy beszorult kavics is a nyomás hatására komoly gyulladásos folyamatot idézhet elő. A patagyulladás jelei: erős fájdalom, hőemelkedés, érezhető pulzálás a patán és a csüdnél a vénákon. A tályogképződés lokalizálható egy úgynevezett nyomófogóval. A patát egy patakéssel tölcsérformában a sérült helyen meg kell nyitni szürke genny távozásához. Ezt követően a mi kezelésünk során pata nyílásán át fecskendővel (20 ml)- természetesen tű nélkül – EM-mel átmossuk a gócot a pata belsejében, végül egy EM-mel átitatott vattadugót helyezünk mélyen a sebüregbe (egy kis kiálló darabbal, ami annak a későbbi eltávolítását segíti). Ezután egy szokásos kötést teszünk rá. Legalább minden második nap megismételjük a seb átmosását. Két héten keresztül a napi kétszeri szájon át történő EM beadást csakúgy mint Escadornál napi egy adaggal növeltük. Kb. két hét után elegendő volt a sebet EM-mel átmosni és az EMmel beitatott vattacsomót kicserélni. További kötözés már nem volt szükséges. Ettől az időtől kezdve ismét megkezdtük a ló edzését. A hagyományos kezelés során erős, gyakran a szövetekbe hatoló fertőtlenítő anyagot alkalmazunk. Gyakran adnak fájdalomcsillapítókat, antibiotikumokat. A kötözéseket a kezelt felületektől függően három hétig vagy még tovább újrakötözik, sőt úgynevezett fedőpatkót is kap a ló. Ez a mi „mezítlábas” lovainknál szóba sem jöhet. Mióta az EM-mel dolgozunk, már nem félünk a patagyulladástól és a kezelésétől, valamint ennek költségeitől sem.

A VÁLADÉKOZÓ SZEMEK VONZZÁK A NEM KÍVÁNATOS LEGYEKET

A szem a lónak egy különlegesen érzékeny szerve. Nagyon gyakran külső behatások: mint pl. por, homok vagy a szél okozzák a kötőszövet gyulladását. A ló erre a mellső lábai segítségével a szemek dörzsölésével, vakarásával, bármilyen tárgyhoz, társaihoz történő dörzsölésével reagál. Ennek hatására a szem még inkább viszket és elkezd könnyezni. Ez pedig hívogatja a legyeket, melyek további piszkot és nem kívánatos baktériumokat jutatnak a ló szemébe. A szem gyulladása a gennyesedésig, bedagadásig is tovább fokozódhat. Ez nemcsak a látásképességet zavarja, hanem egy pszichés nyomást is gyakorol a lóra, hiszen a lónak, mint „menekülő állatnak” a teljes látásélességére van szüksége.

Amint a lovainknál könnyezést tapasztalunk, a szemet azonnal EM – melegvíz (50/50) keverékével és egy szivacs segítségével kimossuk és egy fecskendővel a nyitott szemet átöblítjük. Így nem is kerül sor valódi gyulladásra és a rovarok zavarásának is határt szabunk.

Időközben az EM-es tapasztalataimról a környezetem is tudomást szerzett, így egyre több lótenyésztő barátom fordult hozzám lovával kapcsolatos problémájával. Mivel a kísérleteimhez nem rendelkeztem elegendő problémás lóval, általában örültem a megkereséseknek. Ily módon másoknak is segíthettem és további pozitív tapasztalatokat gyűjthettem. Különösen érdekesek voltak az EM alkalmazások többek között a bőrgombánál, nyári ekcémánál, köszvénynél, pata nyírbarázda rothadásnál stb. Az EM tapasztalatokról beszámolni örömet okoz és kitöltene egy egész estét is. A következő EM újságban továbbra is beszámolunk erről a témáról.

Higa professzornak szeretném köszönetemet kifejezni az EM-ért, ezek a legkisebb élőlények az istállómban és egyáltalán az egész életemben sok mindent pozitívan megváltoztattak. Így pl. a munka egy jelentős részét megtakarítják számunkra, a jólétünkről gondoskodik és még abban is segít, hogy pénzt takarítsunk meg. Fáradhatatlan munkája az EM filozófiájának elterjesztéséért köszönetet érdemel és arra figyelmeztet bennünket, hogy környezetünk megóvása érdekében küzdjünk a helytelen módszerek és anyagok alkalmazása ellen.

A FERTŐZÉSEKET JOBB MEGAKADÁLYOZNI, MINT KÚRÁLNI

„…A pozitív tudósítások száma napról napra növekszik, így gátat kell szabnom türelmetlenségemnek, míg orvoskollégáim közlik velem a megtámadhatatlan bizonyítékokra épülő tapasztalataikat.” (HIGA Professzor: Forradalom a Föld megmentéséért)

Ezt a mondatot választotta szerzőnk Daniéla Otto Prinz is élete vezérfonalául és maga is folyamatosan arra törekedett, hogy bővítse a pozitív jelentéseket Higa Professzor és az EM-technológiát alkalmazók számára. Az 5. EM évben sem hagy ki egyetlen alkalmat sem az állattartók és természetgyógyászok munkáját segítve az EM szinte kimeríthetetlen lehetőségeivel, hogy a lovak gyógyulásához folyamatosan újabb kezelésfajtákat dolgozzon ki. Kísérletező munkássága során láthatóvá vált, hogy az aktív különféle diszciplinák együtt tudnak működni és az EM-mel történő kezelési módszerek és eredmények nagy többségben más területeken is alkalmazhatók. „ Az ilyen etikailag meg nem támadható állatkísérletekből mi emberek kétszeresen is profitálunk, több örömünk de kevesebb kiadásunk van állatainkkal, illetve mi emberek értékes információkat, újabb segítséget kapunk saját egészségünk megőrzése érdekében is” így vélekedik az elkötelezett EM felhasználó.

NYÍLT SEBEK, VAGY REJTETT VESZÉLYFORRÁSOK – JOBB A FERTŐZÉSEKET MEGELŐZNI, MINT KÚRÁLNI

Már évek óta tudósítunk nyílt sebek, sérülések EM-mel történő hatékony kezeléséről. A sikeres beszámolóknak száma évről évre növekszik és ez idő alatt a nyílt sebek, sérülések EM-kezelése rutin munkává vált és legtöbbször egyszerűen kivitelezhető.

Példaként álljon itt két eset a mindennapokból:

NYITOTT KAPUK A KÓROKOZÓK SZÁMÁRA

A csődöröket különböző okok miatt kasztrálják. E témakör részletezésétől most eltekintek, ezt Franz-Peter Mau sikeres EM könyvében (ISBN 3-442-14227-X) a 118. oldalon már kifejtettem. Mindegy hogy milyen operációs módszert választunk, a műtét során a herezacskó mindkét fele felvágásra kerül, az ondózsinórt elkötik, leválasztják és elvarrják és azután mindkét ivarmirigyet kiveszik. Az eredmény egyrészről természetesen egy herélt ló, másrészről az életkortól illetve a ló nagyságától függően egy viszonylag nagy seb. Ez pedig bejáratot jelenthet a piszok és a korokozók számára. Erős fertőzések, gennyesedések, láz, a ló általános rossz közérzete gyakran egy tünet együttes, amely a lótartó számárára félelmet, ijedelmet okoz, a ló számára pedig további műtétet illetve értékcsökkenést jelenthet. Gyakran szemmel láthatóan fájdalmai vannak a lónak, étvágya sincs, rohamosan csökken a testsúlya. Mindezen okok következtében a legfontosabb, hogy minimálisra csökkentsük a fertőzés lehetőségeit, illetve minél rövidebb legyen a gyógyulási idő. A hagyományos gyógykezelés legtöbbször erős antibiotikumok (külsőleg és belsőleg történő) adásával ér el gyógyulást.

A korábban említett könyvben leírt utógondozás a következőképp néz ki:

Tíz napon keresztül a leragasztott, összenövésre hajlamos herezacskókat naponta EM-mel benedvesített ujjakkal megnyitjuk, hogy így vezessük ki a felgyülemlett sebváladékot. Az egyébként szokásos jód fertőtlenítőanyagot EM-mel helyettesítettük. Ez azt jelenti, hogy a sebeket az első két héten keresztül napi két alkalommal EM oldattal öblítjük át. A rákövetkező két hétben ugyanez az eljárás, – csak napi egy alkalommal. Minden átöblítés előtt a sebtájékát hideg vízzel (vízcsővel) hűtjük le.

Ebben az évben az EM-mel egy további tesztet is el akartunk végezni. A kérdés az volt, hogy lehetséges-e az előbb leírt kezelési folyamatot úgy lecsökkenteni, hogy egyrészt az ember számára a kezelésre fordított idő és munka minél rövidebb legyen, másrészt a ló a fájdalom okozta kellemetlenségekből mind fizikailag mind lelkileg minél kevesebbet érezzen.

LÉNYEGESEN KEVESEBB RÁFORDÍTÁSSAL UGYANOLYAN EREDMÉNY

Május 27-én két állami tulajdonú 3 éves csődört, egyszerűen a mezőn feküdve, azaz nem steril körülmények között kasztráltunk. Gratulant és Gustl utókezelései a következőképpen folytak: A napi EM szájon át történő adagolását a beavatkozás előtti négy napon és az azt követő két héten keresztül 40ml-ről 80 ml-re emeltük. A seb területét naponta vízzel hűtöttük. Az operációt követő első és a harmadik napon 20-20 ml EM-et juttattunk az üres herezacskóba egy tű nélküli egyszer használatos fecskendő segítségével. Az egész seb környékét naponta hígítatlan EM oldattal fújtuk be. Két héttel a műtét után mindkét ló teljes mértékben rendbejött. Nem volt semmilyen komplikáció, nem történt súlyvesztés, hangulatromlás és mindez fele annyi ráfordítással, mint ahogy az előző években történt. Gratulant és Gustel minden motivációvesztés nélkül ismét lelkesen tértek vissza munkájukhoz.

A MÁSODIK ESET

A 7 éves bajor Lea nevű kanca egészen jól volt. A barátságos lónak szép otthona volt egy vidéki közös istállóban, jó takarmánya, nagy séták a mezőn, feladata pedig a szabadidős lovagoltatás volt. Szeretetteljes ápolást és gondozást kapott tulajdonosnőjétől. Mégis, kb. 3 évvel ezelőtt a köhögések és különféle kólikák, melyekre mindig érzékeny volt, egyre rendszeresebbekké váltak. Az udvar állatorvosa a pofában és az állkapocsban lévő fertőzést kezdte kezelni, sajnos eredménytelenül. A jobb orrlyukból folyamatosan genny folyt, a jobb szemből több minden más is kiválasztódott a könnyön kívül. Egy jó hírű Köln környéki ló klinikán megtalálták a panaszok okát. A felsőállkapocs egyik rágófoga alatt egy masszív, kiterjedt állcsont-gennyesedés terjeszkedett egészen a legmélyebb foggyökér területig. Az oldalról megnyitott pofán keresztül operálták ki a fogat és látták el a sebet. A fenti archív képen a kezemben tartott fog kétségkívül jól közvetíti az arányokat, a műtét jelentőségét és a seb nagyságát, amely utal a seb ellátásának, tisztításának és gyógyulásának problémáira. A sebnyílás ideiglenes lezárásával (műanyag implantátummal), a pofán keresztüli nyíláson át egy váladék-kivezetéssel Leanak továbbra is a klinikán kellett maradnia. A váladék kivezetésen át rendszeresen Betadinnal történő öblítések és gyógyszeres sebkezelések történtek. A fő problémát viszont az adta, hogy az állcsont sebe lassabban nőtt össze, mint a pofán megnyitott kezelési nyílás. Ennek ellenére sokhetes türelem után Lea végül gyógyultan hagyhatta el a klinikát.

Ezt követően sok szeretettel és odafigyeléssel hosszú lábadozási időszakot engedélyezett Gieraths Asszony Lea lovának, azonban ennek ellenére, nem telt el egy fél év, máris itt volt a következő csapás: a visszaesés. És nem is ez volt az utolsó. Minden alkalommal ugyanolyan tünetekkel kezdődött; a lovat az első operációt követő egy éven belül még két alkalommal műteni kellett és keresztül kellett mennie ugyanazokon a tortúrákon amelyeket korábban már leírtunk. Az óriási fogseb-lyuk egyszerűen nem akart teljesen összezárulni és minden alkalommal műtét során újra tisztítani kellett és új védőzárral kellett ellátni. Újra meg újra stressz, az altatás és az antibiotikumok kimondhatatlan tömege.

A klinikáról történő harmadszori hazaengedés után, amikor a lábadozása során egy újabb visszaesés már minden reményt lerombolt, Gieraths Asszony egy ismerőse révén rátalált Franz Peter Mau fentebb említett könyvére és olvasta benne -az EM-alkalmazásáról a lovaknál- szóló beszámolómat és megtalálta benne az e-mail címemet is. Mint sok más tanácsokat kereső, ő is elküldte „elektronikus segélykérőjét”, mintegy utolsó kísérletként egy kétségbeesett helyzetben.

Az ezt követő beszélgetés során részletes ismereteket szereztem a ló sorozatos szenvedéseiről. Közösen meg kellett állapítanunk, hogy rövid időn belül az EM sem hoz nagy megoldást. Gieraths Asszonynak óriási reménye és az EM-hez fűződő érzelmi meggyőződése szemben az én ellenvetéseimmel, arra következtetésre juttatott bennünket, hogy megpróbálunk még valamit, így a következő kiindulási koncepciónk volt:

Lea naponta kapta az EM-et – szájon át történő befecskendezéssel, hogy egy béltisztulás az immunrendszerének felépítésére hasson és mindenekelőtt azért, hogy a pofa- és a toroknyálkahártyát EM-mel fedjük be, hogy kizárjuk a további kórokozókat. A külső pofa- sebet rendszeresen és minden esetben EM, EM kerámiapor és olívaolaj frissen kevert kenőcsével kentük be. A következő három hétben váltakozva hol javulást hol rosszabbodást figyelhettünk meg, összességében ez nem volt megnyugtató. Egy további beszélgetés során egyöntetűen megállapodtunk abban, hogy az EM-et a kezelendő felületre is nagy pontossággal fel kell vinni, ugyanakkor azt is fel kellett ismernünk, hogy ilyen beavatkozás csak egy klinikán, hozzáértő szakemberekkel végezhető el. Én az orvosi kiegészítő kezeléseket is nagyon fontosnak tartom, e beállítódásom ellenére vagy talán éppen e miatt jó az együttműködésem az állatorvosokkal. Mivel Gieraths Asszony, mint gyógyszerész maga is otthon van az egészségügyben, mindketten véghezvihetőnek találtuk, hogy a hagyományos orvoslást folytató orvosokat az EM lehetőségeiről meggyőzzük. EM folyóiratokkal valamint Franz-Peter Mau könyvével felvértezve indult Gieraths asszony az állatklinikára, hogy megbeszélje Lea további kezelését.

KÉT ÉV UTÁN A SEB VÉGRE BEZÁRULT

Egy újabb műtétet már az orvosok sem akartak javasolni. Nem igazán pozitív előrejelzés ellenére egy újabb, széles spektrumú antibiotikumos terápiát kezdtek volna el ismét, amit a lótulajdonos viszont nem nagyon akart. A magával vitt EM tájékoztatók nagy érdeklődést keltettek, az a javaslat pedig, hogy a megfertőzött területet EM befújással regeneráló mikroszervecskékkel telepítsék be, elfogadták és ez hamarosan megvalósításra is került. Két héten át kapott a ló naponta két EM öblítést kétszer 20 ml-t szájon át. A sebet ismét egy műanyag implantátummal fedték le és eltávolították a váladék kivezetőt. Lea ezután hazamehetett. A napi belsőleg adott EM anyagot továbbra is kapta. A külső sebet naponta EM-mel tisztították és különösen a mezőn lévő legyek ellen, a seb védelme érdekében, saját készítésű EM kenőccsel kenegették.

 

Nyolc hét elteltével vártuk a felülvizsgálat eredményét. Óriási örömünket semmi sem tudta kifejezésre juttatni. De lássuk a tényeket: A váladék elvezető nyílás a pofán teljes mértékben begyógyult, nem volt sem gennyedző, sem semmilyen más orrfolyás, a szem nem váladékozott, a nyirokmirigyek teljesen leapadtak. Mivel a fog helyén lévő lyuk összenőtt, az implantátumot természetesen eltávolították és megfelelő nyálkahártya képződés mutatkozott. Lea lónak ezúttal szerencséje volt.

Számos terápia azonban a szakszerű hozzáállás ellenére sem sikeres, mert az állatok a hosszadalmas kezelések során egy idő után már nem mutatkoznak együttműködőnek. Nem tudjuk az állatoknak – még a lovaknak sem – úgy megmagyarázni a problémákat és az összefüggéseket, mint ahogy az embereknek tesszük. A fejen lévő gyulladásos folyamatok az agy közelsége miatt különösen veszélyesek és ezt az állatok is tudják, ezért nem is szívesen engedik meg, hogy ilyenkor ott megérintsük őket. Ez az oka, hogy minden sérülés során az EM-mel azonnal egy védősáncot próbálunk meg felépíteni, hogy a fertőzést a kezdet kezdetén megakadályozzuk.

 

EM-ES TAPASZTALATOK EGY FELSŐ-AUSZTRIAI ORVOSI RENDELŐBEN

A következőkben Phyrnből, Ulrike Gissing állatorvosnő számol be a praxisában előforduló eseteiről, melyek során az EM –technológia példaértékű alkalmazásra került:
Egy ideje alkalmazom praxisomban különböző eseteknél és a legkülönbözőbb állatoknál az EM termékeket, méghozzá nagyon eredményesen. Bevetem az EM-et a kisállatoknál csakúgy, mint a lovaknál illetve a kicsi és a nagy kérődzőknél. Itt most nem az egyes betegeimet szeretném Önöknek bemutatni, hanem a különféle, a praxisomban előforduló EM alkalmazási lehetőségeket és az eredményeinket. Az EM-et főként a hagyományos orvoslás, illetve az alternatív orvoslás kiegészítő terápiájaként használom, mely időközben praxisom hatékony kiegészítőjévé vált. Pl. a házi és mezei nyulaknál puffadások, hasmenések esetén a fitoterápiához szívesen adagolok EM-et. Itt ajánlatos a takarmányt EM –mel bepermetezni, az EM-et az ivóvízbe keverni illetve, ha szükséges megfelelő hígításban az állat szájába juttatni. Továbbá azt ajánlom, hogy adagoljuk párhuzamosan az antibiotikumos kezelés mellett, hogy így előzzük meg az esetlegesen fellépő emésztési zavarokat.

Ugyanígy alkalmazom az EM-et kölyök macskáknál és kutyáknál is, akik a táplálékváltás során fellépő emésztési problémákkal bajlódnak, illetve párhuzamosan féreghajtó kúrák során, hogy így óvjam bélflórájukat.

Az EM gyakori felhasználási területe a sebkezelés, amikor az EM-et kis százalékos arányban lemosókba illetve permetoldatokba kevertettem. Az EM kerámiapor, mindenekelőtt kenőcsként kikeverve, a fogínygyulladások kezelésére is alkalmazható.

A LOVAK ÉLŐSKÖDŐI

Egyrészt szeretnék köszönetet mondani az EM újsághoz érkezett nagyszámú olvasói levelekért, melyek a bizalmukról tesznek tanúságot. Másrészről szeretném itt megragadni a lehetőséget egy csodálatos EM akcióra, amelynek lényegére a mai témám kifejtése végén, vissza szeretnék térni. Az EM felhasználása során szerzett számtalan pozitív tapasztalatunk eredményeként kb. két éve az EM-et egyre inkább a paraziták ellen is bevetettük. Mivel még ma sincs megnyugtató, átfogó óvintézkedés ezzel kapcsolatban, a vegyszerek újabb, továbbfejlesztett változatai jelennek meg, így ez a téma felettébb érdekes.

Mivel az ember a ló háziasításával azzá tette a lovat, ami ma, gondozási kötelezettségeinek sokkal erősebben kell megnyilvánulnia és még intenzívebben kell keresnie az alternatív megoldásokat az eddig nem elégséges kezelési módszerekkel szemben. A lovak szenvednek a férgek miatt, mert az ember a vándorló sztyeppéken élő állatokból istállókban élő állatokat nevelt. Ahhoz, hogy az embert lovagolható lóként, igás állatként, háborús harci eszközként, vagy szabadidős, sport partnerként szolgálja, a lónak állandóan és mindig és azonnal az ember rendelkezésére kell állnia, azaz mindig az ember közelében kell lennie. A mai modern ló tehát istállókban, elkerített legelőkön él és behatárolt területe van a „szabad sétáláshoz.” A természetben távol tartotta magát az ürülékétől és így a kiválasztódott férgektől, féregpetéktől vagy lárváktól, ma viszont kényszerítjük arra, hogy lakhelyét megossza mindezekkel. Ezzel viszont adott minden ló számára az ördögi kör: a férgek és petéik ürülékkel választódnak ki, a petékből lárvákká fejlődnek, amelyek aztán a fűvel, az etetőkbe helyezett takarmánnyal vagy az istállók falairól

ismét a lovak szájába kerülnek. A lárvák átrágják magukat a bélfalakon egyenesen az érhálózatba és így bejutnak a különféle szervekbe, vagy a bélben ismét ivarérett férgekké fejlődnek, amelyek aztán ismét új petéket raknak és így tovább…

A PARAZITÁK ELLENI KÜZDELEM NEM MINDIG HATÁSOS

Nem ennek az írásnak a feladata az élősködőkkel kapcsolatos összes probléma kifejtése. Tájékoztatásul csak annyit: a férgek és a lárvák lyukakat fúrnak a belekben és az érfalakban, károsítják a szerveket, eltömítik a beleket, elfogyasztják a tápanyagokat. Az állat takarmányozása az ember által kitalált módon történik, a ló bélrendszere további megterhelésnek van kitéve, melynek következtében megfelelő közeg alakul ki az ott élősködő paraziták számára. Mint a sztyeppéken élő állat elsősorban sovány füvekkel, cserjék leveleivel táplálkozott, a modern lónak fehérjében gazdag takarmányokkal, gyakran különböző takarmány kiegészítőkkel kell megbirkóznia. Ezáltal a bél, de különösen annak flórája hatalmas igénybevételnek van kitéve és a túlterheltség következtében fogékonyabbá válik a gombás betegségekre, degeneratív baktériumokra és a bélférgekre. A hagyományos kezelési mód a férgek ellen a féreghajtás. Egészen egyszerűen a férgeket megmérgezzük, de a szájon át beadott mérgező tabletták az egész szervezetet megterhelik.

A kiválasztódott ürülék, de a megmérgezett férgek is nagy környezetszennyezést okoznak, hiszen a méreg a talajba és a talajvízbe kerül, ezért is fontos, hogy ezen szerek forgalmazása minimálisra szűküljön. Fő probléma az istállók és legelők hiányos tisztasága mellett az, hogy újra és újra új szereket kell kifejleszteni, mert egyre több féregfaj válik rezisztensé. Még így sincs mind a mai napig néhány parazita ellen hatásos szer és alkalmazásuk, adagolásuk sem mindig problémamentes

EM TAPASZTALATAIM SEGÍTETTEK A TEHETETLENSÉGBEN

A féreghajtás hatóidejére és gyakoriságára a legkülönfélébb tanácsok léteznek. Általában senki sem tud valami kötelező érvényűt mondani, mivel különböző szempontokat kell figyelembe venni, így: az évszak, a lótartás módja, a különféle (több mint 60) féregfajta, a környezeti feltételek változása, az egyes lovak elférgesedésének mértéke, a szerek hatásai és még sok más tényező. A paraziták okozta a szörnyűséges károkon, szenvedéseken, valamint a nagyvonalúan adagolt vegyszerek okozta káros következményeken kívül, mindezekből következik a felelősséggel bíró ember számára még egy harmadik rossz is: a nyomasztó tehetetlenség! Az élősködőkkel szembeni harcban a mai napig nem létezik semmiféle százszázalékos alternatíva. Éppen ezért az én szememben ugyanolyan állatkínzás a féreghajtás elvetése illetve magának a problémának nem tudomásul vétele, mint a mérgek mértéktelen adagolása.

A saját pozitív EM tapasztalataink segítettek bennünket abban, hogy valamelyest visszaszorítsuk az élősködők okozta problémákat. Az eredmények erőt és bátorságot adnak ahhoz, hogy tovább dolgozzunk ezen a nagy problémán. Mielőtt megismertük az EM-met és még egy évvel azután is évi 4-5 féreghajtást csináltunk a lovainknak, a csikóknak pedig még többet. Időközben mindezt csaknem a felére tudtuk korlátozni.

Éves féreghajtás lovaknak A szer előállítók, szakkönyv leírások, a megkérdezett állatorvosok szerinti átlagos kezelésszám:	Összehasonlító adatok Daniela Otto-Prins általi három éve adagolt EM melletti féreghajtás szám:
Csikók: 12,2-szer /év 1-2évesek: 6,8-szer /év Felnőtt 4,7-szer /év	6-szor /év 3-szor /év 2-szer /év

EGY ÖSSZEHASONLÍTÁS A MŰKÖDŐ PRAXISOK ELJÁRÁSA ÉS AZ ÉN JELENLEGI ELJÁRÁSOM KÖZÖTT

Korábban a féregtelenítés után a trágyában rendszeresen kiürült férgeket találtunk, azonban ez mára a múlté, mióta az EM-mel megoldottuk az istállók és a kifutók tisztaságát, a lovaknak pedig rendszeresen adagoljuk az EM-et, így azóta egy folyamatos bélápolást valósítunk meg. A féreghajtások és a takarmányadagok csökkentése ellenére (lásd EM folyóirat 1.) lovaink egészségesek és jól tápláltak. A lovak ismerői már külső jegyekből felismerik a férgektől szenvedő lovakat. Lovaim egész évben reggeltől estig minden nap kint vannak, az arra járók számára jól láthatóak. Természetesen újra meg újra laborba vittük az ürülékmintákat, a laboreredmények megegyeztek a fent említett a trágyában is szemmel látható (makroszkopikus) eredményekkel. Különösen a legfiatalabbak fejlődésének örülünk, amelyek már magzatként is anyjuktól illetve csikóként szájon át befecskendezve kapták és rendszeresen ma is naponta kapják az EM-et. Schnippchen (lásd EM újság 4.) most 4 hónapos, Gratulant pedig éppen két éves, mindkettőt sok EM-mel kényeztettük, mindketten nagyon kevés féregtelenítőt kaptak. Mindketten az átlagosnál fejlettebbek. Mindeddig, – kivéve Gratulant kötelező védőoltásait – még nem kerültek állatorvosi költségekbe, holott újra meg újra megcsodálják őket érdeklődő vásárlóink, bár (legalábbis mindezidáig) nem eladóak.

A férgek elleni küzdelmünkben a korábbi felismeréseink megerősíttek bennünket abban, hogy az EM adagolása nagy segítség az egészséges állapot fenntartásában. Katalizátorként működik és javítja az anyagcserét, regenerálja, feljavítja az immunrendszert és minden helyen a környezete jobbá tételéről gondoskodik. Ezek és az, hogy minél szélesebb területen ismerhessük meg az EM-et ösztönzött engem a bevezetőben ismertetett EM–akcióra.

Szeretnék meghívni minden kedves érdeklődő EM Újságot Olvasót és természetesen ismerőseit is arra, hogy lehetőségeik keretein belül aktívan működjenek közre – egy az állatorvosok által vezetett nagy tanulmányban – a fentebb említett témában. Részletes információk szeptember közepétől kerülnek ismertetésre. Komoly érdeklődők a szükséges szakmai ismeretekkel és/ill segítséget keresők a részvétellel kapcsolatos kérdéseiket tegyék fel a következő címen: info@equiptech.de vagy a 06324-979776 faxszámon.

A visszanyert jövő című könyvének „A társadalom közös felvirágoztatásáét” fejezetében Higa Professzor a következőket írja: „…az önkéntesek száma rohamosan gyarapszik, ezek az emberek a jó lelkiismeretüket alapozzák meg a társadalom szintjén folytatott hasznos tevékenységükkel.”

GYÓGYULTAN ELENGEDVE, DE……

Végül néhány olvasói levél:

Csodálatra méltó eredmény patatályognál
Két évvel ezelőtt Wallachs-Pascal nevű ménnél patatályog miatt a bal mellső patánál a pata falának egy nagyobb részét az ujjaknál ki kellett vágni. A sántítás megszűnése után az apró piszkoktól újra és újra elfertőződött függetlenül attól, hogy télen a fedeles istállóban futtattuk vagy tavasszal-nyáron a legelőn. A napi vízzel és kefével valamint különféle fertőtlenítőszerekkel (jódtartalmú kenőcsök, fertőtlenítő anyagok, antibiotikumot tartalmazó kötszerek) történő alapos tisztítás ellenére a kovácsnak a patafal nagy részét el kellett távolítania a fehér vonal megjelenéséig.

Másfél év eredménytelen kezelés után már igazán kétségbe estem. Ekkor olvastam F-:P. Mau EMről szóló könyvét és a kovács következő látogatása után azonnal elkezdtem az érintett felület napi egyszeri befújását hígított EM-oldattal (1 kupak 150ml vízhez). A befújás tisztította is és egyidejűleg befedte az egész kezelendő felületet. Az első naptól kezdve nem fertőződött újra a fehér vonal és nyolc hét után a pata fala rendben visszanőtt. A probléma hosszú időre megoldódott. Azóta a ló kap még napi 5 ml EM-et (kb. 30 ml alma lében feloldva) a takarmányhoz keverve. Pascal most sokkal egészségesebb.

Pl. a legyek okozta szemfertőződések is jelentősen mérséklődtek.

Ch. Dietrich

Daniela Otto-Prins lovainak naponta kiváló takarmányt ad, EM –mel fermentált cukornád melasz hozzáadásával, amely nemcsak jóllakottságot eredményez.

A legutóbbi EM újság tudósítása után ismét érdekes kérdéseket kaptunk és még azt a kívánságot, hogy mutassunk be további, praxisokból vett példákat, olyan reménytelen helyzeteket, amelyeket az EM-el oldottak meg. Szívesen számolok be két esetről, amelyek előadásaim során minden alkalommal csodálkozást és elragadtatást váltanak ki.

A lósportban sok esetben nagy árat fizetnek a résztvevők a lenyűgöző teljesítményekért. A versenyeken nagy nyomásnak vannak kitéve a csontok, az idegrendszer, a lélek. A ló egészsége és a jólléte gyakran háttérbe kerül. A 3 éves Monikana nevű kanca eredményesen vett részt a kanca teljesítmény vizsgán. Azt, hogy ő ezt a nehéz, megterhelő kiképzést és vizsgát időközben letette, már szinte túlmutat az alap elvárásokon. A professzionális lótenyésztőket ugyanis a legmesszebbmenőkig a piaci törvények irányítják. A szállítás, helyváltoztatás, szokatlan istállói feltételek, takarmányváltás, erősen igénybevevő edzés nem a legjobb feltétele egy (első) vemhességnek. A leendő anya szervezete az új életért átalakul és ezen felül még ki van téve mindezen többletterheléseknek is. Ennek következtében valami mindig elmarad, a védekező erő már nem elegendő. Monikana-n egy kellemetlen bőrgomba jelent meg. A kemény fizikai és pszichés terhelés mellett a kanca gombásodása elterjedt és ennek következményeként a szőrzet hullásban is szenvedett. Ez a szép ló elveszítette attraktivitását és ránézésre az értékét is. Különösen sajnálatos az volt, hogy épp egy olyan bemutató előtt álltak, amely a ló életében csak egyszer és csak ebben az életkorban van. A fellépés egy ilyen szőrzettel /hajzattal a ló kinézetének és tulajdonosának csak ártott volna. A vemhesség miatt tekintettel a születendő kiscsikóra nem volt semmilyen egyéb terápiára lehetőségünk. Amikor Monikana tanácsomat kérő tulajdonosának elmagyaráztam, amit egy ilyen szituációban én a lovammal tennék, kicsit hitetlenkedve nézett vissza rám, de reménytelenségében csak ezt az utat választhatta. Azonnal egy további takarmány kiegészítő állt a kanca napi étlapján, EM-mel fermentált cukorrépamelasz, kezdetben napi kétszer 50 ml, 5. naptól pedig csak napi egyszer. A gombával fertőzött területeket pedig ezzel a házi szerrel nedvesítettük, fecskendeztük be. Az elkövetkező időben telefonon keresztüli elragadtatott köszöneteket kaptam. A gombák két nappal a kezelés megkezdése után nem terjeszkedtek tovább, a kopasz területen a szőrzet növekedésnek indult és három hét elteltével már az sem látszott, hogy a kancának valamilyen baja volt. Monikana a bemutatón a teljesítményéért a legjobb értékelést kapta, tulajdonosa pedig meggyőződéssel adja naponta minden lovának az egészség megőrzése és- a betegségek megelőzése érdekében ezt a sikeres kiegészítőt, az EM-mel fermentált cukornád melaszt, 40ml-t/ló/nap. Monikanaról szólva: „Nem tudom, mit tettünk volna az EM nélkül.”

WUNSCHKIND ESETE

1993 nyarán egy híres Rajna vidéki csikóárverésen egy kemény árlicitálást követően egy csodálatos kancacsikó tulajdonosa lettem. Ez valóban egy küzdelem volt és én mindenáron meg akartam szerezni ezt a csikót. Ezért kapta aztán a Wunschkind nevet. Az elkövetkező időkben sok örömünket leltük a lóban, nagyszerűen viselkedett és már a vásárlás során sejtett tehetsége a képzés során egyre nyilvánvalóbbá vált.

Az első bemutatón való részvételünk után nem volt túlzás azt állítani, hogy a jövőben nagy karrier elé néz. Minden passzolt: a származás, a tehetség, a jellem. De aztán hirtelen minden más lett. Egy bélcsavarodás miatt Wunschkind-et egy speciális klinikán meg kellett műteni. Ugyan a műtét jól sikerült, a hasnál minden rendben volt, de egy altatási baleset következtében idegsérülés maradt vissza. Két éven keresztül minden elképzelhető terápiás lehetőséget felkerestünk, mindhiába. A reményteljesen kezdődő sportkarriernek ilyen hirtelen vége szakadt. Egy ilyen tehetséges lónak azonban a tenyésztésben is nagy sikerei lehetnek. A másik tenyészkancám sikereiből kiindulva nem láttuk semmi akadályát Wunschkind új életpályájának. Annál nagyobb volt a csalódottság, amikor többszöri pároztatás után a fedeztetési időszak

végén sem fogant meg. Ez az istállómban még sohasem fordult elő. Mikor a rákövetkező évben a kanca jó egészsége, a legjobb felkészítése ellenére ismét nem sikerült, a csalódottságunkhoz még a tanácstalanság is társult. Tovább próbálkoztunk, összességében 5 éven keresztül. A szükséges diagnosztikus eljárások mellé most bonyolultabbak jöttek, mint pl. hormonszint-felmérés, méhbiopszia, semmit sem hagytunk ki. A terméketlenségre nem volt magyarázat. Olyan terápiás kezelések, mint a hormonkezelések, anyaméh jóddal és antibiotikumokkal történő átöblítése sem vezettek eredményre. Speciális takarmányozás, a mének különleges figyelemmel történő kiválasztása sem hozott eredményt. Természetgyógyászok alternatív kezelései, de még egy sikeres homeopata által elvégzett hosszabb ideig tartó kórházi kezelés után is ugyanolyan terméketlen maradt mint a hígítatlan, stabilizátor mentes friss spermával peteéréskor történő megtermékenyítés után.

EGY ÚJ, UTOLSÓ PRÓBÁLKOZÁS

Időközben már több mint 3 éves EM-es tapasztalatom volt a saját istállómban és sok elragadtatott, EM-ről szóló visszajelzést kaptam mindazoktól, akiknek én ajánlottam az EM-et. Mint már oly gyakran, amikor úgy tűnt, már semmi sem segíthet, az EM-et használókkal beszélgettem és közösen kitaláltunk valamit. Erre nincs mindig elfogadható magyarázat, de a végrehajtott kísérletek folyamatos bővülésével egyre magabiztosabb lettem és a kilátástalannak látszó szituációkban pedig egyre bátrabb. Az 5 éven át tartó megtermékenyítési kísérlet nemcsak Wunschkind számára volt egy hatalmas teher, hanem hatalmas kiadásokat is jelentet nekünk. Bátorsággal és az EM-mel egy új, utolsó próbálkozás vette kezdetét. A szokásos előkészületi intézkedések mellett, mint pl. bétakarotin beadás, korareggeli művilágítás (tavaszi fények képzetének keltése) stb. kicsit megváltoztattuk a takarmányoztatási tervet: az erőtakarmány adagot 10%-kal csökkentettük, az egészség megőrző EM-es cukornádmelaszt pedig napi 40ml-ről 50%-kal 60 ml-re növeltük. Az elkötelezett és az EM-hez pozitívan forduló állatorvosunk kívánságomra elvégzett egy EM-es méhöblítést.

Kb. két hét után végre megjelentek az ivarzási tünetek. (amit már évek óta nem figyelhettünk meg Wunschkindnél) Alig tudtuk elhinni. Viszonylag pontosan minden három hétben megismétlődtek. Ismét elkezdtünk reménykedni. 2003 májusában elszállítottuk Perlbergbe a tőlünk 700km-re lévő méntelepre. Sem a szállítás, sem a hely és takarmányváltás nem tudott az EM-es takarmánnyal ellátott kancának kárt okozni, hiszen még ugyanebben a hónapban megfogant a Mont de Chantal nevű méntől. Csaknem pontosan 11 hónappal később, minden probléma nélkül hozott a világra egy egészséges, nagyon szép, a legjobb adottságokkal rendelkező mén kiscsikót.

Természetesen a vemhességet, az ellést és a csikóápolást is, mint ahogy az nálunk már természetes, EM-es háziszereink kisérték. (Lásd a 4.sz EM újságot) Ezzel a szuper kiscsikóval mutatkozott be Wunschkind 4 hónap múlva egy bemutatón, hogy bejegyzésre kerüljön a tenyészkönyvbe. A csodaszép kiscsikónak, a nagyszerű bemutató eredményeknek nagyon örültünk, de még ennél is jobban annak, hogy Wunschkind végre megtalálta a megfelelő helyét a lótenyésztésben, ami az EM nélkül aligha lett volna lehetséges.