A szőlőt tavasszal fenyegeti gombás, bakteriális és vírusos fertőzés is. Épp ezért a védekezés a betegségekkel szemben elég összetett folyamat ennek a növénynek az esetében. Hatásosan még a korai időszakban tudunk védekezni ellenük, így érdemes már az első jeleknél megakadályoznunk a probléma súlyosbodását. Összeszedtük, milyen szerepe van ebben a leveleknek, az egyik leggyakoribb metszési technikának és melyek a leggyakoribb betegségek!
A levelek szerepe
A szőlő levelének egészsége az egyik kulcs a tőke megfelelő fejlődéséhez. Ideális környezetben – többek között elegendő víz és fény jelenlétében – fotoszintézissel biztosítja mindazt a tőke számára, melynek segítségével zamatos, egészséges és bő termés születik. Épp ezért kulcsfontosságú, hogy vigyázzunk a levelekre, egész évben!
A szőlő levelének formája még azok számára is ismert, akik egyébként nem is nevelik, hiszen évezredek óta használjuk díszítőelemként is. Ennek egyik fontos része a levélnyél, mely 3-20 cm közötti, változatos hosszúsággal tartja a levél lemez részét. A karéjos lemez mérete is változó, például 15-20 centiméter széles is lehet.
A fotoszintézis mértékét befolyásolja a hajtások és a fürtök mennyisége: minél több van belőlük, annál intenzívebb a folyamat – hiszen a levelek célja táplálni őket. A fiatalabb levelek általában hatékonyabban vesznek részt ebben, szemben az idősebb, a fürtök alatt vagy a tőkék alacsonyabb részén lévő társaiknál. A folyamatot erősen befolyásolják egyéb körülmények, így például a túl magas hőmérséklet is (pl. 25 Celsius fok felett), a páratartalom mértéke, vagy épp a túl alacsony (kb. 5 Celsius fok körüli) hőmérséklet is. Érdemes figyelembe vennünk mindezt, amennyiben a metszésre kevésbé kedvező körülmények között kerül sor.
A szőlő érzékeny a nem megfelelő környezeti körülményekre, például az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárásra, az invazív kártevőkre és az egyre gyakoribb betegségekre. A termés növekedését megelőző időszakban például a növény intenzíven raktározni kezdi a vizet többek között a levelekben és a hajtásokban. Amennyiben ilyenkor lép fel szélsőséges hőmérséklet-ingadozás (túl hideg van vagy túl meleg), az fagykárhoz vagy hősokkhoz vezethet. Utóbbit a levelek a szélek kanalasodásával jelzik. A szélsőséges szárazság hatására a növény le is hullajt jó párat a levelek közül, ezzel védve a tőkét és a benne található vizet. A napégés szintén veszélyes a levelekre nézve: ezt más növényekhez hasonlóan kisebb-nagyobb sárga foltok jelzik majd a levél felületén.
A leveleket imádják fogyasztani különböző vadállatok, például nyulak és őzek, de rengeteg rovar is veszélyezteti épségüket. Ilyen például a szőlőlevél gubacsatka, a gyökértetű, a cserebogár vagy például a szivarsodró eszelény.
Talajproblémák
További súlyos gondot okoznak a kimerített talajok is: a szőlő gyökere mélyen szerteágazó, mely nehezíti utólagos táplálását. A nélkülözhetetlen tápanyagok hiányát jelzik a levelek:
- A nitrogén hiánya
Az egyik legsúlyosabb probléma a nitrogén hiánya, melyet a satnya növekedéssel fog neked jelezni a növény: a levelek kisebbek a megszokottnál és fakóbbak is. Fontos, hogy ettől függetlenül a pótlását nem szabad túlzásba vinnünk! Ebben az esetben ugyanis a növény hajlamosabbá válik a betegségekre és a termés íze is megváltozik.
- A bór hiánya
A bór sokféle szerepet játszik a szőlő életében, segíti a víz megfelelő hasznosulását, a virág, a termés növekedését. Hiányát a levelek barnulása és fakóbb színe jelzi, de ez a termésen látszik meg főleg: az úgynevezett “madárkás fürt” jellegzetes tünete, mely során a termés egy részén a bogyók nem fejlődnek megfelelően, kisebbek maradnak társaiknál.
- A vas hiánya
Az egyik leggyakoribb probléma, mely jellemzően a fiatal leveleken jelentkezik először. Gyakori tünete a sárgulás, satnyább növekedés és a szélek megbarnulása.
- A foszfor hiánya
A foszfor az egészséges és bő termés növekedésében is segít, mert hatással van az anyagcsere-folyamatokra. Amennyiben nincs belőle elegendő, úgy a növény növekedése lelassul, ahogyan késik majd a virágzás is és a termés is satnyul. Az idősebb, alsó levelek jelzik először a problémát: a levélszélek sárgás-vöröses színűek lesznek.
- A kálium hiánya
A kálium segít a fotoszintézis zavartalan folyamatában és a vízfelvételben is. Ezen kívül az anyagcsere egészséges működésében és a keményítő képzésben és lebontásban is fontos szerepet kap. Hiányát a levelek a levélszélek száradásával, sárgulásával jelzik.
- A magnézium hiánya
A magnézium hiányát a levélerek körüli sárgulás jelzi. Ez a mikroelem ugyanis kulcsszerepet kap többek között a fotoszintézis folyamatában, nélküle a klorofill is eltűnik – ezért alakul ki a sárgulás. A probléma idővel súlyosbodik, a levelek vöröses színűvé válnak majd elhalnak, lehullanak. Amennyiben viszont túlzásba visszük a magnézium pótlását, a gyökereket és a fiatal hajtásokat is veszélybe sodorjuk! Hiánya elég hasonló a kalciumhiány tüneteihez.
- A kalcium hiánya
A kalcium hiányát jellemzően a satnyuló növényrészek jelzik. A fiatal növényeken jól kivehető, hogy mind a levelek és rügyek nem fejlődnek olyan intenzitással és olyan minőségben, ahogyan az elvárható. A levelek sárgulása, szélük barnulása is előbb-utóbb bekövetkezik.
A szőlő szálvesszős metszéséről
A kora tavaszi metszés az őszi mellett kifejezetten ajánlott a szőlők esetében. Ennek egyik leggyakoribb technikája a szálvesszős metszés.
A metszési időpont kiválasztásához érdemes figyelembe venni az adott terület éghajlati viszonyait. A szélsőséges időjárás, az aszályt követő bő esőzés mind hatással van nemcsak a növény immunrendszerére és növekedésére, hanem a kórokozók és betegségek életciklusára, azok fertőzőképességére is. Ez régiónként változhat!
A szálvesszős technika lényege
A szálvessző 5 rügynél hosszabb. A rövid szálvessző 6-9 rügyes, a hosszú 9-nél több is akár. A módszerrel 2-3 ilyen termővesszőt hagy meg a kertész egy rövid csappal. (A csap a szőlőtőkén maradt, erősen visszametszett venyigerész, vagy levágott vessző. Ha annyira rövid, hogy 1-2 rügy maradt csak rajta, akkor rövid csapról beszélünk, ha 3-5, akkor hosszú csapnak hívjuk.)
Fontos, hogy ne hagyjunk meg ennél sokkal többet, azzal csak túlterheljük a növényt – elég csak a legegészségesebb, legéleterősebbekből választani.
Ezzel egyidőben egyébként elvégezhető a szőlő ifjítása is. Ez az elhanyagolt szőlő metszését jelenti: ilyenkor metsszük vissza az öreg, terméketlen részeket.
A szőlő tavaszi permetezése a Greenman Agro készítménnyel
A Greenman Agro készítményben található jótékony baktériumkultúra erősíti a szőlő immunrendszerét, szervezeti szilárdságát, stressztűrő képességét, ellenállóbbá teszi a növényeket a szárazsággal és különféle fertőzésekkel szemben, fokozza a növények tápanyagfelvételét és javítja a tápanyagok hasznosulását. Sok vásárló az első évben a megszokott szerekkel párhuzamosan alkalmazza a készítményt, például sokan végeznek más készítménnyel (pl. rezes-kénes) permetezést, majd pár héttel később juttatják ki a Greenman Agrót. Javasoljuk, hogy a jótékony baktériumok megtapadása céljából 1-2 hét eltéréssel juttassák ki. A készítmény fő célhatása az egészen látványos mértékű termésnövelés, valamint az aszálytűrés fokozása. A bő vízzel higított Greenman Agro készítményt 10%-os töménységben ajánlott felhasználni a Greenman multifunkciós slagos adagoló segítségével, amely egyben segít a fokozatos és megfelelő mennyiségű kijuttatásban is.
A Greenman Agro készítmény rügyfakadás után, virágzás alatt is használható, méhekre nem veszélyes. Készítményünk óriási segítséget nyújthat a bio kertészkedéssel és bio növénytermesztéssel foglalkozóknak, minden szántóföldi és kertészeti kultúrához.
A szőlő betegségei
A szőlő érzékeny a metszésre, ezért kell nagyon észnél lennünk, mikor és mennyit metszünk! Amennyiben későn kezdünk neki pl. a nedvkeringés beindulása után, akkor ez remek táptalaj lesz a kórokozóknak. Ezen kívül tápanyagot is veszít a növény, mely kihatással lehet a terméshozamra. Amennyiben nem metsszük egyáltalán, a szőlő túlterheltté válik és az ettől legyengült növény érzékennyé válik a betegségekre. Alább a leggyakoribbak:
- Lisztharmat
A lisztharmat a szőlő egyik leggyakoribb gombabetegsége. A tőke zöld részein jelenik meg, lisztszerű foltokban terjed a leveleken. Amennyiben megtámadja a rügyet és a fürtöt, a szőlő fejlődésére drasztikus hatással lehet. Bár gombabetegség, de nemcsak esős időben számíthatsz a megjelenésére, ugyanis egy meleg, árnyékos helyen is már jól érzi magát.
- Filoxéra
A filoxéra más néven szőlőgyökértetű az egyik leggyakoribb, a szőlőre igencsak veszélyes kártevő. Neve nem véletlen, főleg a gyökereken okoz kárt, de fejlődése során a növény más részeit is megtámadja. Ilyen például gubacslakó alakja is, mely elsősorban a levelekre jelent veszélyt.
- Botritisz, vagyis szürke rothadás
A botritisz egy gombabetegség, mely kihatással lesz a termés ízére, minőségére. Leginkább párás időben támad, az ősz egyik gyakori betegsége. A hajtásokon barna foltok jelzik a fertőzés helyét. A termés érése folyamán fokozatosan rohasztja el a bogyókat, melyeken idővel szürke gombatelepek képződnek.
- Tőkeelhalás
A szőlő egyik legsúlyosabb betegsége a tőkeelhalás, melyet egy gombabetegség okoz. Lefolyása több időt vesz igénybe, mint a fentebb felsorolt betegségek. Általában a metszés helyén támad, a tőke rothadását, a növény elhalását okozza. Ezt megelőzően a rügyek fejlődésének visszamaradása, a levelek klorózisos elszíneződése is jelzi a problémát.
- Vírusos betegségek
Sokféle vírus is veszélyt jelent a szőlőre, ám sokszor nem pusztítják el a növényt, de komoly károkat képesek okozni a termés minőségében és kihatással vannak a mennyiségre is. Fertőzött tőke vásárlásával vagy kártevőkkel terjednek leginkább.
Ilyen például a szőlő levélsodródását okozó vírusos betegség, mely során a fehér szőlő leveleinek színe sárgára, a vöröseké pirossá válnak. A termés ízére is komoly hatással van, de már a bogyóérésben is nagy károkat okoz.
A krómmozaik vírus hatására a levél teljes felülete sárgul, idővel kifehéredik, majd elszárad. Az arabisz mozaikvírus szintén gyakori, előrehaladott állapotban okozza az úgynevezett tőkesatnyulást.
A leromlás vírus a szőlő egyik leggyakoribb vírusos betegsége. A levelek deformálttá válnak, a tőke pedig bokorszerűvé válik a rendellenesen növő oldalhajtásoknak “köszönhetően”. Fiatal növényeken a gyökérzet fejletlen marad.
- Peronoszpóra
A szőlő másik, igen gyakori gombabetegsége, a peronoszpóra szintén a növény zöld részein jelenik meg. Főleg az esősebb évszakokban kell rá számítani, így például ősszel szinte biztosan fel kell készülnünk rá. A peronoszpóra komoly károkat képes okozni azzal, ha túlságosan elterjed a növényen, ugyanis a fotoszintézist akadályozva a termés ízére is hatása van. Az utóbbi évek szeszélyes időjárása, az éghajlatváltozásnak “köszönhető”, gyakran kiszámíthatatlan időjárás kedvezett a terjedésének, mert nehezen lehet védekezni ellene. A tavalyi aszályos év “szerencsésebb” volt ilyen szempontból, de idén az esős nyár miatt jó esély van a járványok kialakulására. Gyakran a termés jó részét képes használhatatlanná tenni (akár 80-100%-os kár is keletkezhet).
Először a leveleken sárgászöld, olajszerű foltok jelennek meg, majd idővel ezeken a helyeken száradásnak is indul a levél felülete. A levél fonákján már ekkor megjelenik a fehér, úgynevezett sporangiumtartó gyep. Előrehaladott állapotban ez már a sárgászöld foltokra is átterjed, melyek formája ekkor már mozaikszerű formát vesz fel. A tünetek átterjedhetnek a növény rügyeire, a tőkére is.
A peronoszpóra elleni védekezés egyik első lépése, ha a talajon lévő növény maradványokat eltávolítjuk. A spórák ezeken ugyanis képesek áttelelni, 10 Celsius fok felett már aktívak, bár az igazán kedvező hőmérséklet 20 fok körüli kezdődik számukra. Az esősebb időszak nemcsak a nedves körülmények miatt kedvez nekik, hanem az esőcseppek hullásával a talajról felcsapódnak a növényre, könnyen megfertőzve azt. A növényi maradványokat, például a leveleket az egész tenyészidőszak miatt érdemes folyamatosan gyűjtenünk a talajról. Ezen kívül gondoskodjunk a gyomolásról és a lomb megfelelő szellőzéséről is. Sokan emellett az ellenállóbb fajták nevelésével próbálják elkerülni a betegséget, de fontos tudni, hogy még így sem vagyunk teljesen biztonságban.
A szőlő gyakori kártevői
- Szőlőmoly
A szőlőmoly leginkább a fiatal rügyekre jelent veszélyt, idővel pedig megtámadja a termést is. A tarka szőlőmoly szárnyán a szürkésbarna és kékesszürke foltok váltakoznak. A nyerges szőlőmoly szárnya ezzel szemben legnagyobb részt sárgás színű, ezt keresztezi egy trapéz alakú barnás folt.
- Fonalféreg
A fonalféreg a szőlőtőkére jelent veszélyt. A talajból fertőz, ezért érdemes azt kezelni. Egy jó immunrendszerű, egészségesen növekvő, erős tőke és gyökérzet képes sikeresen ellenállni nekik.
- Takácsatka
Megtámadja a leveleket, idővel pedig a tőkét is. Súlyos károkat képes okozni a növény szívogatásával. Először a leveleken kisebb foltok jelennek meg a szívás helyén, majd azok sodródni kezdenek, végül elsárgulnak és lehullanak. Inkább nyáron találkozhatunk vele, kedveli ugyanis a meleg időjárást.
- Cserebogár
Tavasszal igen sok kárt okozhat a kertben, mert a friss hajtásokkal táplálkozik, különösen a szőlő esetében. Hatalmas étvágya van, épp ezért a 20. század elején még millió számra írtották őket. A vegyszeres védekezés miatt egy ideig drasztikusan lecsökkent a létszámuk, de mostanság már újra elterjedtek. Sokféle természetes ellensége van fejlődése során, például pajor és imágó formában is egyaránt fogyasztják előszeretettel különböző madarak is.
Ahogy említettük, nemcsak a kifejlett bogár okoz kárt a kertben. Fejlődése során, amíg még a talajban fejlődik, nemcsak humusszal, hanem a növények gyökerével is táplálkozik. Fénycsapdával, begyűjtéssel védekezhetünk a kifejlett bogarak ellen. A még talajban fejlődő bogarak ellen nehéz a védekezés, általában a gondos talajművelés segít a helyzeten. Emellett a kifejlett egyedeket úgy tudjuk összegyűjteni, hogy a hajnali órákban a még kába, a fák levelein pihenő bogarakat egész egyszerűen a lomb rázásával lepotyogtatjuk tőkéről.
